2011-05-13 18:16
Első utazóblogomban egy rövid látogatást írok le Csákváron. A Báraczházi-barlangnál kezdtünk. A barlangot 1925-ben fedezték fel. A tájékoztató tábla szerint a felső triász fődolomitában a legváltozatosabb élővilág telepedett meg. Sok növény és állatfaj nyomaira bukkantak errefelé. Maga a barlang világhírét ezek közül egynek, a hipparion faunásnak (három ujjú patásló) réteg felfedezésének köszönheti. A barlangot nem könnyű megtalálni, a főútról semmilyen tábla nem jelzi, hogy a szőlőskertek felé Csákvár után Bicske felől érkezve jobbra kell fordulni a sóderes útra.
A barlanghoz eljutás is hasonlóan kalandos, mert egészen közel kezdődik csak a turistajelzés, mi is egy teljesen más úton parkoltunk le és kerestük meg gyalogosan a barlangot. Aki arra jár, tegye ugyanezt. Útközben lovakat és mindenféle baromfit tartó tartó helyiekkel találkozhat. A barlanghoz vezető út kezdetén szépen felújított régi parasztházak is vannak nádtetővel. Valószínűleg hétvégi házként használják őket, körülöttük veteményes és a már említett kacsák, csirkék helyenként. Innen az út nem túl hosszú, de meredek. A barlangot könnyű összetéveszteni azzal a hasadékkal, amivel először szembetalálkozik a látogató, így a kezdeti csalódások elkerülése érdekében elárulom, az még nem az. Közelebb érve látszik, hogy tőle jobbra egy elég veszélyesnek tűnő ösvényen ott az igazi is, körülbelül 20 méterre nyúlik a sziklába és nagyon hűvös levegő áramlik belőle. Ott vége is van, de fölfelé folytatódik keskeny hasadékként, a levegő valószínűleg ezen a hasadékon átáramolva hűl le. A barlang feletti dombon egy nagyobb tisztás van, ahonnan a környéken messzire ellátni.
Következő állomásunk a Fazekas emlékház lett volna, de mivel pénteken mentünk, csak telefonos bejelentkezés után nyitották volna ki, amit már nem akartunk. Majd legközelebb.
A Vértes múzeum viszont kárpótolta a fazekastermékek iránti kíváncsiságunkat, hiszen ott is volt néhány jellegzetes helyi edény. Többek között a csákvári zöld, mely belülről sárga, kívülről zöld kancsóféleség, csákvári csíkos, 100 évesnél is öregebb edények és néhány furcsaság is. Furcsaság például a csalikancsó, amiből csak az tud inni, aki ismeri a kancsó füle alatt elhelyezett lyukat, így a bor a szívó vákuum hatására a kancsó fülén keresztül az ivásra szolgáló lyukakig juthat. Egyébként az oldala rácsos, hagyományosan nem is lehet használni, kifolyna belőle a bor. Még egy furcsaság a Muffin-hoz hasonlító cserép-forma, ami nem csak hasonló, de ugyanaz a funkciója is. Kis, kerek tészta alapú étel készíthető benne. A neve tarkedli. Ezentúl ezt használjuk itthon a muffin helyett, hiszen ezek szerint ez az étel nem francia-amerikai találmány :) Többféle recept található a neten hozzá édestől a kolbászosig szinte minden. Egyébként a Csákvári edények még Bácskában is ismertek voltak, tehát ez a kicsi város erről is ismeretes. Érdekes, hogy a fazekasság a három nagyobb vallás szerint elkülönült. A reformátusok voltak a fazekasok, akik tűzálló földből tűzálló edényeket készítettek: sütőforma, tortaforma. Tálasok voltak a katolikusok, ők tálakat, kenyértartókat készítettek sárgaföldből. Korsósok és kályhások voltak az evangélikusok, de a kályhatégla készítés is egy külön mesterség szinte, mert nagyobb és más kemencét igényel. A Vértes-múzeumban található még a régi tűzoltótorony. A torony látogatható, fentről az egész falu belátható.