2011-06-25 09:06
Ez már a nyár közepe, süt a nap, kivillan a lányok köldöke. Múlt hétvégén Balatonalmádiba látogattunk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy strandolni fogunk.
Ki is mondja, hogy a Balaton olyan drága, mint a horvát tengerpart? Rakjuk kicsit helyre a dolgokat. Ugyanazt a színvonalat itt is és ott is meg kell fizetni. Bárhová is megyünk, nem kötelező a legdrágább szállodában kibérelni a legnagyobb lakosztályt. Persze nyilván kék tengert itt nem fogunk találni, de az árak ugyanúgy magasak és alacsonyak. Ugyanúgy létezik a tengerhez és a Balatonhoz is olcsóbb alternatíva vagy éppen luxusnyaralás. A döntés a kezünkben van.
Szinte minden településen van elérhető áron magánszállás és ezek nem ritkán sokkal jobbak, mint a hasonló árú csótánytanya szállodák. Nagyon egyszerű oka van: aki a sajátját adja ki, a tulajdonosi szemlélet miatt rendben is tartja azt. De ha már szóba hoztuk Horvátországot: a tengerparton is megtalálható ugyanez.
Visszakanyarodva Balatonalmádira. Az utóbbi húsz évben nagy fejlődésnek indult és ennek a fejlődésnek sok köze van a közeli megyeszékhelyhez, Veszprémhez. A település az öreg-hegy oldalába épült, távolról úgy fest, mintha a vörös háztetők a hegy sebeiből folytak volna ki. A vörös homok jellemző erre a vidékre, a parton viszont a finomabb, sárga dominál. Látnivalókban sem szegényes Balatonalmádi, az Óvári kilátó például az 1900-as években épült vörös homokkőből. A Szent Imre-templom mellett található a Szent Jobb-kápolna. Itt látható a Róth Miksa által készített, Szent Istvánt ábrázoló aranymozaik, melyet 1956 után a budai várból hoztak ide a kápolna darabjaival együtt, és itt állították fel újra. Rossz idő esetén sem kell tehát unatkozni annak, aki ide ellátogat. Múzeumok, két tanösvény, a hegy és persze a borok feledtetik, ha épp nem tudunk a vízparton napozni.
Egy új építésű magánszálláson helyeztük el a csomagjainkat és már az érkezés után felvettük a túraszandált, egyenesen a strand felé véve az irányt. Ez már az Északi Part, a víz türkízkék, amiben a sárgásszürke foltok jelzik, hogy a parton a hullámok felkavarták a finom homokot. Nem volt túl jó idő a napokban, mégis 22 fokos víz várt minket és éppen ezért nagy tömeggel sem találkoztunk. Meglepetésemre pénteken oda és vasárnap visszafelé is szinte üres volt az autópálya.
A strandon fél kilós hekk, a szálláson pedig erdélyi chevap volt a menü, természetesen a chevap az ottani faszenes tűzhelyet és némi otthonról hozott hentesárút felhasználva készült. Ha hihetek a hentesnek, akkor ez a chevap annyiban különbözik a szerbtől, hogy más a fűszerezése és a szürkemarhán kívül mangalicahús is van benne. Egy fura nevű zöldfűszert említett és szemre darált pirospaprika is volt benne, amit a szerb változatban még nem láttam. Hiszékeny vagyok, ezért egy kilót sikerült is betermelni belőle kettőnknek. Mindenesetre kíváncsi vagyok pontosan mi volt ez, talán akad itt valaki, aki ismeri az erdélyi változatot.